Bár kissé késve ugyan, de korábbi ígéretéhez híven bejelentette szervereihez szánt SSD-opcióját a Sun Microsystems. A vállalat az Intel vállalati flash-meghajtóit választotta, és kezdetben több mint egy tucat géphez kínálja a lehetőséget.
Utolsóból első
A Sun még tavaly nyáron erősítette meg hivatalosan azokat a pletykákat, hogy rövid időn belül megjelennek a flash-meghajtók a szervereiben — a 7000-es sorozatú Sun Storage-okban már elérhető. A rövid időbe 2008 nem fért bele ugyan, de így is jóval az elemzők által várt 2010-es időszak előtt landolt az SSD a Sun szerverpalettáján. Bár a legnagyobb riválisainál mind jóval előbb jelent meg az SSD, a HP, az IBM és a Dell csak blade formátumú szerverekhez kínálja hivatalosan a lehetőséget, míg a Sun egyből átfogó portfólióval jelentkezik.
A Sun ugyanis a Niagara kódnéven ismert, a cég zsargonjában pedig CMT (chip multithreading) jelöléssel illetett T-sorozatú, valamint az x86-os termékcsaládjánál is elérhetővé tette a 32 gigabájtos kapacitású, 2,5 hüvelykes, SATA II felületű SSD-opciót, beleértve a rackelhető és blade formátumokat is, tekintet nélkül az operációs rendszerre –a Sun természetesen a Solarist vagy az OpenSolarist ajánlja ZFS-sel, mely képes explicit módon gyorsítótárként használni a rendszerbe épített SSD-ket. Ez jelenleg összesen 14 szervermodellt jelent, később azonban a teljes szerverkínálatra kiterjeszti a Sun a lehetőséget. Az SSD-k Magyarországon is elérhetőek, árulta el lapunk megkeresésére Polner Tamás, a Sun Magyarország marketingigazgatója.
Mérnöki lelkületéből fakadóan azonban a Sun nem áll meg itt. A vállalat a flash memória jövőbeni széleskörű adoptációjára készül egy alaplapra közvetlenül csatlakoztatható megoldással. A jövőben minden Sun-szerverben megtalálható lesz egy DIMM-szerű foglalat, melybe egy SSD-modul illeszthető — mondta el a HWSW-nek Fischer Erik, a Sun Magyarország műszaki igazgatója.
Ezt az úgynevezett Open Flash modult, melynek specifikációit szabaddá tette a vállalat, a rendszer hagyományos SATA/SAS-eszközként fogja látni, legnagyobb előnye pedig az, hogy nem foglal el helyet a normál kivitelű, nagyobb kapacitású SSD-ktől és a HDD-ktől — egyfajta gyorsítótárként fogható fel, tervezett kapacitása 24 gigabájt, erőssége pedig a másodpercenkénti 20 ezer írási művelet.
Műveleti terület
Az SSD-k szerveroldali megjelenésének prózai okai vannak: a kapacitásorientált merevlemezek teljesítménye képtelen lépést tartani a processzorok feldolgozási sebességével, és egyre inkább szűk keresztmetszetté válik. Egy kifejezetten magas terhelésű OLTP-rendszerben ma egyértelműen az I/O, azon belül is a merevlemezek a leggyengébb láncszemek, és egy közepes méretű konfiguráció kiszolgálásához is már HDD-k százaira, ha nem ezreire van szükség, hatalmas külső diszktömbökbe szervezve.
Egy nyolcfoglalatos Xeon MP rendszer teljes kihajtásához a tranzakcionális adatbázisok alatti teljesítmény sztenderd benchmarkjaként elfogadott TPC-C alatt közel 2 ezer merevlemezt alkalmazó tárolórendszerre van szükség, mely a teljes installáció költségének nagyjából kétharmadát adja. Ez az arány hozzávetőlegesen igaz egy modern kétutas gép esetében is, a többmagos processzorok erőforrásainak szaturálásához több száz HDD lehet szükséges — ezek a meghajtók többnyire kis kapacitásúak, a cél ugyanis az, hogy a lehető legtöbb fej dolgozzon párhuzamosan.
A terület, ahol a HDD-technológia teljesen elvérzik, az a műveleti sebesség, amit a mechanikus természetből fakadó lassú pozícionálás magyaráz. Míg emberi léptékkel szemlélve a néhány ezredmásodperces hozzáférési idő villámgyorsnak tűnik, addig a nanoszekundumos késleltetésekhez szokott processzorok szempontjából csigalassúságú. Egy merevlemez tipikusan másodpercenként kevesebb mint 200 rövid, 4 kilobájtos olvasási műveletet (IOPS) képes végrehajtani, miközben egy modern processzormag I/O-feldolgozási teljesítménye 10-20 ezer/s felett van.
Ezen javít nagyságrendeket az SSD alkalmazása. A teljesen elektronikus felépítésnek köszönhetően megszűnik a mechanikus késleltetés és kényszerű szekvenciális működés. Az Intel által szállított és a Sun által rebrandelt X-25E negyvenszer gyorsabban fér hozzá egy adathoz, mint egy 15 ezres fordulatszámú 2,5 hüvelykes HDD, ráadásul párhuzamosan több műveletet is képes kezelni, aminek eredményeként 35 ezer I/O műveletre képes egy másodperc alatt. Ez azt jelenti, hogy szélsőséges esetben akár 200 nagyteljesítményű HDD-t is képes kiváltani. A Sun szerint egy SSD 100 darab HDD-vel ér fel, a lényeg azonban egyértelmű: apró olvasások tömegét generáló alkalmazási területeken a RAID-elt SSD-k teljes diszktömböket válthatnak ki.
Ezzel pedig drasztikusan megváltozik a tranzakcionális szerverek alá szükséges háttértár képe. A külső tárolótömbök iránti igény akár meg is szűnhet, jelentősen csökken a NAS-okra vagy a SAN-ra nehezedő terhelés, végeredményben rengeteg költséget takarítva meg, beleértve a berendezések ára mellett az üzemeltetési és energia-, valamint esetleges kolokációs költségeket. A HDD-k természetesen továbbra is megmaradnak az adatok online tárolása érdekében, de a műveleti területet a jövőben egyértelműen az SSD-k uralják majd.
Forrás: hwsw.hu