Számos módon össze lehet kapcsolni a szervereket és a tárolókat, de az adatközpontoknál most a költséghatékonyság a legfontosabb. Ritkán kerülnek az érdeklődés középpontjába a tárolóhálózati technológiák. Ha már ezekre fordul a figyelem, akkor is inkább a szerverek és maguk a tárolóeszközök a lényegesek. Valóban, mindkét területen óriási fejlődésnek lehetünk tanúi, de ezek nem sokat érnek, ha a kettő között nem tudnak megfelelő sebességgel áramolni az adatok.
Régi, de hasznos
A klasszikus megoldás, hogy közvetlenül csatlakoztatjuk a tárolót a szerverhez, amely így „kizárólagos” jogot kap az adott tároló használatára. A közvetlen csatlakozás (direct-attached storage, das) meglehetősen egyszerű és egészen olcsó tud lenni – cserébe viszont a tárolót és a számítógépet egymáshoz közel kell elhelyezni (mondjuk szomszédos állványokba).
A das-architektúrában többnyire SAS-csatolós tárolót használnak. Előnye, hogy kompatibilis a régebbi, a SCSI szabványt kezelő szoftverekkel, és nagyszámú háttértárat lehet egyetlen számítógéphez kapcsolni. Hátránya viszont, hogy a közvetlen összeköttetés miatt a tárolók nem oszthatók meg több szerver között, ezért bonyolultabb a kapacitásgazdálkodás.
De ez egyre kevésbé lesz hátrány: megjelentek a piacon az első SAS-kapcsolók, amelyek lehetővé teszik a tárolók megosztását néhány szerver között, miközben fenntartják a SAS-technológiára jellemző alacsony késleltetést.
Üveg vagy réz?
A következő szinten a tárolók már valamilyen hálózaton keresztül kapcsolódnak a szerverekhez. Itt klasszikusan két nagy irány alakult ki, mondja Gyenes István, az S&T adatközponti divíziójának vezetője. Az egyik „iskola” szerint külön, dedikált hálózatot kell létrehozni a szerverek és a tárolók összekapcsolására. Ez a tárolóhálózati technológiák Rolls-Royce-a, a Fibre Channel (fc). Mint nevéből is látszik, üvegszálas kapcsolatot használ, ezért aztán az fc-hálózat minden elemében speciális hardvereket igényelt: külön hálózati kapcsolókat, külön adaptereket (akár még az egyes merevlemezek is lehetnek fc-csatolósak), ami ugyancsak megdrágította kiépítését. (Ráadásul az üzembiztonság kedvéért gyakran redundánsan építik ki.) Cserébe semmi sem zavarja a tároló és a számítógép között újabban már 8 gigabit/másodperc sebességű, blokk-szintű hozzáférést. További előnyeként szokták emlegetni, hogy az fc-kapcsolat veszteségmentes, a küldő rendszer értesítést kap, ha a feladott adat megérkezik a célállomásra.
Voltak viszont, akik nem érezték szükségét az ilyen különleges infrastruktúrának és a blokk-szintű hozzáférésnek. Számukra elegendőnek tűnt, ha a hálózaton közös eszközök (fájlszerverek) osztják meg erőforrásaikat a számítógépek között, folytatja Gyenes István. Ezek a hálózati tárolók (network-attached storage, nas) Ethernet-hálózaton működnek, így a számítógépek és a tárolók közötti távolság nagy lehet, rugalmasabbá téve a rendszer kialakítását. A nas nem blokk-szintű, hanem állományszintű hozzáférést kínál az adatokhoz: a szerver ugyan nem kezeli teljesen sajátjaként a háttértárat (nem tudja például formázni), de a rajta lévő adatokat minden további nélkül eléri.
Erre a különféle állományátviteli protokollok szolgálnak: Windows-környezetben a CIFS/SMB különböző megvalósításait használják, Unix és Linux operációs rendszer alatt pedig az NFS-t, amelynek egyelőre a v3.0 a leggyakrabban alkalmazott verziója, bár már a v4.1 is elérhető.
Kettőt egyben
A fenti két technológia integrálására, illetve meghaladására fejlesztették ki a Datacenter Ethernetet, más néven a Fibre Channel over Ethernetet (fcoe). Ahogy a nevéből is kitetszik, a Fibre Channel protokollnak megfelelő forgalmat képes Ethernet-hálózatokon továbbítani: egyszerre tudja kiszolgálni a korábban üvegszálas hálózatot igénylő kommunikációt és a nas-típusú, fájl alapú kommunikációt, mondja Gyenes István.
Ugyan az fcoe-kialakítás mind kábelezési, mind eszközoldalon új termékeket kíván, de igen jól integrálható a vállalat jelenlegi fc- és lan-eszközeivel – megkímélve a végfelhasználó pénztárcáját, hiszen lehetőség nyílik az eszközök fokozatos cseréjére. Az fcoe választ ad az Ethernet tárolóhálózati használatával kapcsolatos leggyakoribb vádra is, miszerint az Ethernet veszteséges technológia, mert nem érkezik visszajelzés arról, hogy az adatcsomag megérkezett a célállomásra.
Ehhez persze olyan aktív hálózati eszközök (kapcsolók és adapterek) kellenek, amelyek megfelelnek a Datacenter Ethernet szabványnak (ilyenek például a Cisco Nexus eszközei): ezek nemcsak a veszteségmentességet biztosítják, hanem képesek külön kezelni és adott esetben eltérő prioritást biztosítani a kétféle (tároló- és adat-) hálózati forgalomnak. További megkötés, hogy legalább 10 gigabites Ethernet-hálózatra van szükség, ez azonban egyre több adatközpontban áll rendelkezésre.
Gyenes István az fcoe-t jó választásnak tartja minden adatközpontban, ahol már működnek fc-technológiára alapozott tárolórendszerek, de csökkentenék a kapcsolódó infrastruktúra fenntartásának költségeit, amikor az fc-hálózati elemek elérték hasznos élettartamuk végét. Két hálózati kapcsoló helyett csak egy kell (vagy redundáns kiépítés esetén négy helyett kettő), a rézkábeles hálózati csatolók ára pedig töredéke az üvegszálas eszközökének. „Nem elhanyagolható előny az sem, hogy jelentősen csökkenti azt a kábeldzsungelt, amely eddig jellemezte az adatközpontokat, megkönnyítve – olcsóbbá téve – a rendszerek üzemeltetését, karbantartását” – említ még egy pluszpontot Gyenes István. A szakember tapasztalatai alapján azt mondja, ma már nem lát olyan tárolási igényeket, amelyeket csak a Fibre Channel technológia tudna kielégíteni, az fcoe pedig nem.
Olcsó és jó
Van még egy tárolóhálózati technológia: ez az iSCSI. A Fibre Channelhez hasonlóan ez is blokk-szintű hozzáférést kínál az adatokhoz, de ip alapú hálózatot (Ethernetet vagy akár az internetet) használ a kapcsolat kiépítéséhez. Különösen a kis- és középvállalatok használják előszeretettel, mivel viszonylag alacsony kezdeti beruházást igényel és meglehetősen egyszerű, különösen a Fibre Channellel összevetve. Ugyanakkor együtt tud nőni a vállalat igényeivel: már a tíz gigabites Ethernet (GbE) -hálózatokon is működik, így akár nagyobb cégek igényeit is kielégítheti.
Mivel az iSCSI a tcp/ip protokollon működik, a meglévő helyi Ethernet-hálózatok is alkalmasak kiszolgálására, bár a gyakorlatban tanácsos a tárolóhálózati adatokat elkülöníteni a normál hálózati forgalomtól. Elméletben bármilyen sebességű Ethernet-hálózaton futhat az iSCSI, de sok bosszúságtól kíméli meg magát, aki legalább gigabites Ethernetet használ erre a célra. A technológia lehetővé teszi a jövőbeni Ethernet-hálózatok sebességének (40, illetve 100 gigabit/másodperc) kihasználását is.
Ahogy terjed a 10 GbE-technológia, úgy válik egyre vonzóbbá az iSCSI a nagyvállalatok hosszú távú adatközponti stratégiáiban. A jelenleg kapható iSCSI tárolórendszerek többsége már rendelkezik azokkal a funkciókkal (replikáció, adattömörítés, deduplikáció), amelyekre egy nagyvállalati adatközpontban szükség lehet.
Forrás: itbusiness.hu