Az Intel várhatóan ezév végén, illetve 2011 elején dobja piacra Lyndonville kódnévre keresztelt vállalati SSD-it, amelyek SLC helyett már eMLC chipekre épülhetnek, ráadásul 25 nanométeres gyártási technológiával készülnek. A vadonatúj Enterprise célú SSD-k első körben 80 és 160GB kapacitással érkeznek, de hamarosan elérhetővé válnak a 300 és 600GB-os SSD-k is.
Az Intel vállalati felhasználásra szánt X25-E flash meghajtói jelenleg SLC (single level cell) flash memóriachipekből állnak, amelyek a lehető legnagyobb teljesítményt és élettartamot biztosítják, azonban kapacitásra nagyon drágák is, mivel az SLC chipekben egy memóriacella csak egy bitet tárol. Pillanatnyilag 32 és 64 gigabájtos vállalati SSD-k szerepelnek az Intel kínálatában.
Az Intel és a Micron vegyesvállalata, az IM Flash Technologies még februárban jelentették be, hogy megkezdték a világ első 25 nanométeres NAND flash memóriachipjeinek próbagyártását. Az MLC szervezésű, 64 gigabites, vagyis 8 gigabájtos nettó kapacitású lapkák felülete mindössze 167 négyzetmilliméter, azaz ugyanakkora mint az IM Flash korábbi 32 gigabites chipje, vagyis az előállítási költsége is ugyanaz, vagyis a bitköltség felére zuhant.
2011-ben megjelenő vállalati SSD-ihez az Intel már az IM Flash vegyesvállalat által kifejlesztett eMLC NAND flash chipeket használja, állítja belsős értesülésekre hivatkozva az xbit-labs (és további oldalak). Az eMLC (enterprise MLC) lapkák egy cellában több bitet tárolnak, vagyis bitköltségük alacsonyabb az SLC-nél, tartósságuk jóval nagyobb az MLC chipeknél, sokkal több írási ciklust kibírnak, bár hogy pontosan mennyit, azt az IM Flash egyelőre nem hozta nyilvánosságra. Az Intel által jelenleg használt 34 nanométeres eMLC 30 ezer ciklusra van specifikálva, ami nagyjából hatszorosa a „sima” MLC chipek tartósságának.
Amint az ismert, a flash memóriachipek csak korlátozott számú írási ciklust bírnak ki, ezt követően csak olvashatóvá válnak. Az SSD-k gyártói a kontrollerben implementált firmware-ben igyekeznek olyan eljárásokat bevezni, amelyek révén kiegyenlíthető ez a fáradás, például azáltal, hogy az új adatokat a legrégebben felszabadult helyre írja az SSD. Ezzel a módszerrel nagyjából egyenlően osztható el a terhelés a cellákon, emellett a gyártók a névlegesnél nagyobb kapacitású meghajtókat adnak ki, az extra kapacitást pedig az „elfáradt” terület pótlására használják. Nagyvállalati SSD-k esetén a tényleges kapacitás akár kétszerese is lehet a névlegesnek.
A jelenleg kapható, 34 nanométeres chipekre épülő X25-E SLC cellái 300 ezer írási ciklust bírnak,amely már alkalmassá teszi őket olyan, nagy terhelést jelentő területeken való bevetésre mint például egy nagyvállalat központi naplózása vagy OLTP rendszer alatti írási cache, ahol lényegében folyamatos, napi 24 órás írási terhelésnek vannak kitéve. Az MLC típusú chipekre átállás eredménye, hogy az X25-E vonal jelentősen bővül kapacitás terén, a csúcsváltozat 400 gigabájtos lesz, emellett 200 és 100 gigabájtos kivitelben lesz még elérhető a Lyndonville. Jelenleg 32 és 64 gigabájtos vállalati SSD-i vannak az Intelnek.
A fogyasztói piacra szánt X25-M sorozat az év végén újul meg, szintén a 25 nanométeres csíkszélességű chipekre alapozva. Az Intel tervei szerint még 2010-ben piacra kerül a 80 és 160 gigabájtos változat, illetve egy 300 és 600 gigabájtos kivitel is. Érkezni fog egy kimondottan a legkisebb notebookokba és hordozható eszközökbe szánt, 1,8 hüvelykes verzió is 80 gigabájtos kapacitással, amelyet 2011-ben követ egy 160 és 300 gigabájtos verizó.
Forrás: hwsw.hu